Az egyik cégnek segítettem összerakni egy álláshirdetést, és a felvételiztetésben is részt vettem. Mivel nem volt túl sok időnk, ezért egy nagyon specializált dolgot vártak tőlem, hogy ne kelljen háromszáz önéletrajzot átnézni, és harminc emberrel leülni beszélni. A hirdetés erősre sikerült, és rengeteg negatív megjegyzést kapott, ugyanakkor két dolog kiderült: 1. csak olyanok jelentkeztek, akikkel ténylegese lehet mit kezdeni, 2. ha nem jól választasz alkalmazottat, akkor fizetett ellenségeid lesznek.
Tehát, el kell dönteni, hogy mit szeretnél jól működő vállalkozást, vagy megfizetett alkalmazottat?
Terjeszkedésben gondolkodsz, vagy a túlélésre hajtasz?
Az álláshirdetés végül egy játék lett a számomra és egy nagyon jó felmérés, hiszen olyan dolgokat raktunk bele, melyeket szinte minden vállalkozás vezetője elvár, de amikor felvételiztetnek nem merik elmondani, mert mi lesz, ha nem lesz ember. Ahhoz pedig külön merészség kellett, hogy az álláshirdetésbe be legyenek ezek rakva. Amit látok, hogy szeretne a vállalkozó nagyon jó alkalmazottat, de sokszor még elképzelése sincs, hogy milyen a számára a jó alkalmazott. Tartanak attól, hogyha kimondják, amit gondolnak, akkor az alkalmazott elmegy vagy nem is jelentkezik, ezért a standardokat teljesen leadták, végül pedig, amikor már az alkalmazott dolgozik, derül ki menet közben, hogy nem egymást keresik, de ekkor már késő. Jönnek a megalkuvások, a veszekedések és a vitatkozások. Megutálják egymást, megutálják a vállalkozást és az egészbe belefáradnak, úgy a hogy van.
No, de ne szaladjunk ennyire előre. Mi a helyzet az alkalmazotti léttel? Általában jól fizetett állásokat keresnek, ahol lehetőleg ne kelljen túl sokat dolgozni, de megbecsüljék az embert, és díjazzák, ha elvégzi a munkáját. Az se lenne hátrány, ha jó lenne a csapat, akivel együtt kell dolgozni, és ha még elég sok a juttatás a fizetés mellé, az maga az álom. A probléma ezzel szemben, amire nagyon sok vállalkozó panaszkodik, hogy nagy a fluktuáció, mert az alkalmazott nem úgy dolgozik, ahogy azt megbeszélték. Munka közben játszik, sokat van kinnt dohányozni, nem igényes a környezetére, nem önálló, meg lehet műteni menet közben, nem kompetens a szakmáját illetően, nem megbízható, lopja nem csak a napot, hanem a kasszából a pénzt is, a raktárból az árut is. Ezért, aki talpra esett, azt ütik ezerrel, és rajta csattan a felelősség kilencven százaléka, mondván, hogy a többi helyett, úgy sem lesz jobb.
Persze a vállalkozók sem panaszkodhatnak arra, hogy nem kapnak elég kritikát és nagyon sokszor jogosan. Első körben, amire panaszkodnak a munkavállalók, hogy nem azt kapják, amit ígértek nekik, hanem annál sokkal kevesebbet. Több munkát kell végezni, nincsenek bejelentve csak kettő vagy négy órába, bujkálni kell, ha ellenőrzés van, feketén kell bevételezni, magának kell megoldani, ha probléma van a cégben olyat is, ami nem az ő feladatköre, megbecsülés helyett szidást kap, és köszönöm helyett még több feladatot. De, még sorolhatnám. Amikor felvételi van, nem hívják vissza, de ha menni kell, akkor azonnal menni kell, és persze tanuljon be 1-2 nap alatt úgy, hogy semmi nincsen rendszerbe helyezve. Ezért tartanak attól, ha nem, hogy Magyarországon nem lehet megélni, és még rosszul is érzik magukat, így kimennek külföldre a jobb élet reményében.
Nézzünk rá, akkor erre a külföldi munkavállalásra egy kicsit. Ami az elképzelés, hogy majd ott jobb lesz, mert sok a pénz, és hát jobbak a körülmények. A probléma ezzel csak az, hogy azért ez nem teljesen van így. Kiment egy jó pár ismerősöm, és vissza is jött, mert hát ott sem volt kolbászból a kerítés. Megalázták őket, magas volt a szállásdíj, és ha nem akkor meg nyomorogtak öten, hatan egy lakásban, amellett, hogy a munka sem volt kevés. Sajnos, olyanról is hallottam, hogy nem bírta a nyomást, ezért elkezdett drogozni és/vagy inni. Az sem kevés, aki kint maradt, de egy fityingje sincs, mert amit keres el is bulizza. Ezért sokan attól tartanak, hogy hiába mennek ki, ott sem lesz jobb, így maradnak a fenekükön itthon, húzva az igát.
Akkor mi lenne a megoldás? Van erre egyáltalán megoldás? Az lehet megoldás, hogy például egy vendéglátó egységben vagy egy üzletben bemenve az ember azt érzi, hogy csak ne kelljen sokáig itt lenni, mert megzavarja az alkalmazottat? Vagy az, megoldás, hogy sokat járunk ki cigizni, vagy lebetegszünk látszólag, mert akkor nem kell olyan sokat dolgozni? Bizony ezek nem valódi megoldások, ahogy az sem, amikor egy vállalkozó körbe hazudja a fél világot, ígér fűt-fát a dolgozónak, de abból semmi nem valósul meg.
Mi akkor a megoldás? Lázadjunk? Szidjuk a főnököt, szidjuk az alkalmazottat, és majd lesz valami?
Ezek egyike sem megoldás! Érthető, hogy ez a helyzet, hiszen a helyes nézőpont sajnos kevés helyen van ott. Nem az a kérdés, hogy hogyan harcoljunk egymással, hanem az, hogy valójában mi a probléma és mi a francokat is szeretnénk! A kérdés az, hogy megtaláljuk a probléma gyökerét, és kezeljük, vagy lázadozunk mind a két oldalt tovább, mert az olyan jó?
A megoldás a szervezettségben és a kommunikációban rejlik. Egy cég, amikor nincs elképzelése arról, hogy mit is szeretne pontosan, milyen emberekkel szeretne együtt dolgozni, mi a fenét is kellene valóban csinálni, akkor ott zűrzavar, randomitás, és elég nagy bajok lesznek. Amikor egy munkavállalónak fogalma sincs arról, hogy pontosan mi a célja, milyen számára az ideális munkahely, mit is szeretne csinálni, és azt hogyan, bizony lesznek problémák. Tehát, az első dolog talán az, hogy mind a két fél tisztázza a céljait, és azt képes megfogalmazni pontosan, és egyértelműen, akár másfél oldalon vagy 77 ponton keresztül. Ennek a fontossága azért jelentős, mert van egy természeti törvény: Amit az ember el tud képzelni azt meg tudja teremteni, amit az ember nem tud elképzelni, azt nem tudja megteremteni. Egy felmérés szerint, pedig legalább 67 pontban képes meghatározni egy személy, eltérés nélkül ha valamit el tudott valójában képzelni, ezért kell a 77 pont, hogy túl legyen tervezve.
Ezt természetesen nem kell elhinni, hanem csak csinálni kell, és kiderül igaz-e. A természeti törvények nem hazudnak. Ezzel kapunk egy viszonyítási alapot, amivel el tudjuk dönteni mind a két részről, hogy igen egymást keressük, vagy sem. Ezzel már utána lehet tervezni mind a két részről és igazán jól fel lehet építeni a dolgokat.
A másik a kommunikáció. Őszintén kellene kommunikálni, nem pedig mismásolni. „Ilyen munkát akarok elvállalni és ennyiért.” vagy „Ezt a munkát várom el, és ennyit tudok érte adni!” Ha valami nem ok valamelyik fél részéről, azt őszintén lekommunikálni, és a másiknak őszintén meghallgatni.
Amikor ez a két fő alap nincs mg, akkor van rabszolgaság, mert nincs közös cél. Ha közös a cél, tehát a munkáltató és a munkavállaló célja egy irányba mutat, akkor lehet, hogy a vállalkozás első körben kis összeget tud odarakni a dolgozó kezébe, de ez a cég növekedésével kell, hogy növekedjen. Amikor nem közös a cél, akkor vagy az egyik, vagy a másik részről hazugságok lesznek, becsapás, színlelés, ami senkinek sem jó. Amikor egy vállalkozásban a munkavállaló nem látja a jövőt, nem fogja odatenni magát, és ugyanígy, amíg egy dolgozóban egy cég nem látja a potenciált, és a tenni akarást, akkor bizony nem fog jó bérekben gondolkodni. Ugyanez megtörténik, ha a cég nem látja, hogy a dolgozó, aki valóban odateszi magát, és nem csak úgy gondolja, hogy odateszi magát, és nem becsüli meg, probléma lesz. Ha a dolgozót megbecsülik minden szempontból, és ő még is lóg a melóban, nem tolja, hanem húzza a szekeret baj lesz!
A jó működés alapja a célok meghatározása, a szervezettség, és a megfelelő kommunikáció, máskülönben rabszolgatartó cégek és/vagy fizetett ellenségek lesznek.
Míg egy dolgozónak az alkalmasságát lenne érdemes megmutatnia kis pénzért, hogy utána lássa a munkáltató, hogy megéri neki fizetni, addig a munkáltatónak az életképességét kellene bizonyítani, nagyobb kötöttségek nélkül, hogy a munkavállaló lássa, van-e jövője ott.
Bármennyire hihetetlen, én magam az ingyen munkáért kaptam a legtöbb pénzt. 12 évig lelkipásztor voltam, 9 évig alkalmazott egy cégvezető kis-mindeneseként, 12 értékesítő és értékesítési vezető, 4 évig kemény fizikai munkás, és 2 évig munkáltató, amit úgy oldottam meg, hogy egyszerre több dolgot csináltam, szinte mindig. Elég sok szakmában kipróbáltam magam, amiket ide nem is sorolnék fel, de egy biztos: mindig a legalján kezdtem, és vagy nagyon kis pénzért dolgoztam, vagy ingyen, de minden alkalommal sikerült magam feltornászni a létrán, úgy, hogy nem könyököltem. Tudást szereztem, megértettem az ott lévő poszt lényegét, és az volt a szemem előtt, hogy ha én jól végzem a dolgom, hozzájárulok a cég sikeréhez, és kiállva magamért előre fogok jutni. Nekem sikerült! TE, hogy állsz vele?
Többet a díjmentes tréningemen tudhatsz meg: www.dijmentes-kommunikacio.hu
